Évek óta szemezgetek a Vércse útvonalával. 100 km, a Gerecsében és a Vértesben. A szintemelkedés sem vészes, ha azokat a 100-asokat nézem, amelyeken versenyeztem korábban. Télen viszont kell a jó idő ahhoz, hogy 10-12 órát kint akarjak lenni terepen.
Előre tervezni nem volt könnyű, s az utolsó pillanatig vártam, hogy az időjárás milyen lesz. Időjárási kiskapu, így is lehetne mondani. Január 14-én, az előző napok és az utána levő napok időjárást megcáfolva, kellemes napsütéses, 7-8 fokos téli nap volt. Tökéletes. Születésnapi futásnak egy #TimisUltraSeries extra kiadás. Kell ennél több? Azt hiszem igazán terepes, ultrás módon ünnepeltem. Tudjátok ebben az a legjobb, ha az ilyen élményekben a barátaid is benne vannak kérés, kérdés, unszolás nélkül. 🙂
7 körül értünk a parkolóba, ahol Maminti és Gábor közös futásra indultak, s a terv szerint később a frissítésben segítettek. Andrew és én a kilátó felé vettük az irányt, hogy az induló QR kódot leolvassuk. A feladat itt kezdődött, ugyanis a kód keresése adott kisebb kihívást, de gyorsan megoldódott ez a feladat is. A talaj fagyos volt, jó körülmények fogadtak minket az erdőben, így tényleg azt mondhatom, hogy egy mázli volt az egész futás…. persze egy-két fennakadás volt most is, hiszen ilyen hosszú futásnál bármi előfordulhat, miért is menne teljesen zökkenőmentesen. 🙂
Az első km meredek lefelével kezdődik, majd masszívabb mászások következtek. Igazán hosszú emelkedő nem volt a pályán, de azért pár combosabb, épp tipegős akadt. A tervem egy volt. Okosan futni végig. Mit jelent ez számomra? Pulzuskontroll. Frissítés. Ha ezeket jól betartom, akkor olyan sok probléma nem lehet. Tényleg nagyon szigorú voltam magammal, s minden emelkedőn az idegesítő pittyegő hangot meghallva visszafogtam magam. Nem szoktam beállítani, hogy csipogjon az órám, ha a pulzus fölé megyek, mert egész jól érzem is, és edzésen figyelem inkább az órát. Meg amúgy se szeretem, ha nagyon sok hangot ad ki, de most ezzel is fegyelmezni akartam magam. Egyenletes, kellemes futást akartam. Mégis nagyon idegesített ez a csipogás az elején 😀 El se tudtam képzelni hogyan fogom az első 50 km-t így végig futni. A második felében kevesebb emelkedő volt, s addigra már tudok annyira visszafogottan futni felfelé, hogy ott nincs az a veszély, hogy az emelkedőkön 200-ra menjen fel a pulzusom. Mondjuk olyan 2 óra elteltével már teljesen megszoktam a pittyegést. Nem zavart, de felfogtam ha jelez és lassítottam.
Sokat beszélgettünk az elején, az emelkedőkön inkább Andrew, mint én, de gyorsan teltek a kilométerek, s egyik pont jött a másik után. Voltak ismerős helyek a Gerecsében, ahol jártam már korábbi futásokon, vagy épp a Kinizsi 100 régi emlékei jöttek elő, és voltak olyan részek, amikor fogalmam sem volt, hogy épp hol tartunk. Hosszasan a kék jelzést kell követni, így ezzel se volt probléma. Tényleg igazán könnyen ment minden.
A kísérők pedig tökéletes munkát végeztek. 🙂 Vizet adtak, zselét nyomtak a kezembe, figyelték minden kívánságom, de egy ilyen haladós futás esetén nem sok igényem van. Egy kulacs víz, egy-két zselé a következő találkozó pontig és már mentem is tovább. A frissítésem tökéletesen sikerült. Sok vizet ittam, amit néha kicsit elhanyagolok hosszú futásokon, de most nagyon jól teljesítettem. S újra a zselé és perpetuem kombóval tökéletesen végig tudtam menni. Az ilyen 12 órányi futásra, amely tényleg intenzívebb, nagyon jól bevált régen, hogy csak ezzel frissítek és most beigazolódott, hogy ha betartok a mennyiségeket és időben frissítek, akkor nagyon jó energiával megyek végig.
Az út első felét Andrew is teljesítette velem, majd úgy döntött jobb buli sörözni, a többiekkel bandázni, így a “support” csapattal tartott. 😀 Én pedig szépen mentem, és pontról pontra találkoztam velük. Közte pedig egyedül voltam az erdőben, amit valójában nagyon szeretek. 🙂
Fennakadás? Ugye említettem, hogy azért nem ment minden teljesen zökkenőmentesen? Jó tempóval, könnyedén futottam, amikoris 66 km-nél, Vitányvárt elhagyva boldogan futottam a völgybe, amit a Vérkörről már ismertem, csak akkor szemből kell futni ezen a részen. Azonban most nem volt olyan vidám a megérkezés, ugyanis hajtóvadászat miatt közölték, hogy egy óráig nem mehetek az útvonalon, de adtak egy kerülő alternatívát, 200 méteres kitéréssel, így szerencsére gyorsan vissza tudtam térni az eredeti útra. Mikor már kezdtem megnyugodni, és jeleztem a többieknek, hogy nem lesz gond, érkezem, haladok újabb vadász gyenge angol nyelvtudással közölte, hogy nem a legjobb úton haladok, de “go fast fast” és akkor nem lesz gond 😅 Gondoltam magadban, hogy aham, 70km után hegynek fel menj te gyorsan. Nem volt más lehetőség, már gondolkodtam, h küldök location infót a többieknek, tudják merre vagyok, kicsit paráztam, és az út másik végén egy újabb vadász közölte, h pont rossz irányból jöttem, tovább már nem lesz gond, meg végülis túléltem, úgyhogy… 😅 Hát nem voltam túl happy ezen a részen. Közben besötétedett, lakott településre is értem, s el is felejtettem ezeket a fennakadásokat.
Szerencsére az időben elrajtolásnak, és a jó haladásnak, keveset kellett sötétben menni és a naplemente csodaszép volt. Utána pedig ezernyi fehér és barna szőröspopó csordák futkároztak, nagyon élt a Vértes. Újabb support csapat érkezett, Andi és Ati is megjelent, tortával. Futás közben elfújt gyertya, kívánság, majd a célig várhatott a jutalom torta, de megérte, volt motiváció bőven.
Az uncsi, szinte monoton futásom megtörtem egy nagy eséssel 10 km-rel a cél előtt. Egy pillanatig megijedtem, hogy mennyire ütöttem be a térdeim, de az esés már ismerős dolog volt, szerencsére semmi komoly baj nem volt. Akadályok a kidőlt fák sokasága miatt volt bőven, de összességében nagyon jó élmény volt az éjszakai, őzekkel teli erdőben futni. Oroszlányba érkezni nosztalgikus élmény volt. Igaz más irányból futottam a cél felé, mint a Vérkörön, de pontosan tudtam, hogy a sportcsarnokot merre találom. A többiek ott vártak, nagyon jó élmény volt így letudni a végül 106 km, 2778m szintemelkedéses futást, amit sikerült időterv szerint, 12 órán belül teljesíteni, azaz pontosabban 11:43-as időt futottam, ami a női pályacsúcsra is elegendő volt. 🙂
A futásom: https://www.strava.com/activities/6523973741/overview
Fantasztikus érzés volt megtudni, hogy milyen sokan drukkoltak és kísérték figyelemmel a futásom. Ezúton is köszönöm a kedves szavakat. 🙂
runsmileeat 
Hozzászólás